Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki, mögöttük két pár láb nyoma a parti homokon, ahogy mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem, imitt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol életem próbás nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam a Mesterhez:

"Amikor életem kezedbe tettem, s követőddé szegődtem Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem. S most visszanézve a legnehezebb úton, a legkínosabb napokon át mégsem látom lábad nyomát, csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen elhagyatva a legnagyobb ínségben?"

Mesterem kézen fogott és szemembe nézett:

"Gyermekem, soha nem hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged a vállamon hordoztalak!"